VI. MESEBELI ( IDŐTLEN) IDŐUTATÁS A TÉRBEN ( nem meseautón
A kezdeti olvasó-analizáló próbákat, hosszas ráhangolódó tréningeket magunk mögött hagyva, immár egyre magabiztosabb szövegtudásra törekedve kergetőzünk ringispilleket , s traccsolunk kikialtókat meghazudtoló fénysebességgel és hanggal keddenként a térben.
"Mit nevetsz? A mese rólad szól, csak a név más." ( Horatius)
A melodráma-burleszk és a tragikomédia húrjait szimultán pengető mű játszi könnyedséggel repíti vissza a nézőt letűnt korok poros miliőjébe, mellé pedig már a terveket látva mi is alig várjuk a "Bius-Citrom-kollekciót", valamint a díszleteket. Nagyszerű, időtlen kiegészítései, keretei lesznek a színészi játéknak, valamint a drámában megannyiszor ki nem mutatott érzéseknek és ki nem mondott szavaknak.
A mese archaikus, parasztias-egzotikus nyelvezete időtlen balladaszerűségével színesíti a korhű jasszromantika atmoszféráját, két büszke ember és környezete társas magányát. Szemlélteti a gyermeklányból anyává érést, vagy épp egy liliomtipró kültelki soha meg nem változását, az urbánus-paraszti ellentétet, valamint a kispolgári konformizmust választó tétényi párocska feltörekvését.
S hogy hol játszódik mindez? Kicsit itt, kicsitt ott. Bárhol. A szívekben. Bárkiben.
" Mese volt, álom, káprázat?
Lehet!
Megszépítette bús életemet! "
(Juhász Gyula)
S hogy mi az üzenete? Ne (itt) keressük, nem e világra termett! -
