"- Most, fiam, iszok egy sört! Azt tanuld meg fiam, minden ijedtségre egy sör!
- Hát lássa, mégis megijedt! 
- Csak a sörért, fiam. "

Kedden szék alakú hintalovainkon vágtatva jártuk be a teret, ám a feladattól nem rettentünk el....ha néha úgy tűnt, azt mi is csak a sör kedvéért játszottuk.

Különben is, Molnárnak nem a sör volt az első, hanem New York, s főként Palermo. Ezekben a kávéházakban olykor szándékosan játszottak katonaindulót, hogy a Molnár-féle dorbézoló, lumpoló alakokat távol tartsák...sikertelenül. Volt ott ugyanis valami, még a sörnél is jobb(?) nektár...becses nevén konyak. Minden baj forrása. Példának okáért a falra fölkenni a pocakos asszonyodat, s miután komótosan belerókaztál a Nagymező utcai luxusvillád kádjába, megkoronázásul törd el úgy az asszony kisujját, hogy az unoka a kortárs interjúkban is még elmondhassa, hogy a nagymaminak bizony ferde volt az ujja.

De a nőket sem kell félteni.. Legalábbis sem a  Varosligetben, sem a Damjanich utcában.

(Különben meg Vészi Margit vágtatott lóháton a golyózáporban a fronton, nem az ura. Otthon arra nevelték, hogy ne hagyja magát, álljon ki. Molnár tisztán emlékezett vissza éles nyelvére, s olykor számára is erős határozott szavaira. Az agresszor szerepében ő is akkor ütött, mikor nem tudta elviselni, ha a nőnek igaza van, éppúgy, mint L.)

Van, aki fecseg, kokettál, rivalizál, de a legtöbbjük makacs, mint az öszvér, ám olykor hízelgő, elvei elavultak, mint egy Hollunder néni-fénykép, vagy épp a szenteket is lekiabálná az égről.

Ragadozó, amazontermészetű M.

Három gracia egy rekonstruált, édes-bús  vurstliromantika, kellős közepén? A szavaknak súlya van, és visszavonásgomb nincs, csak következő felvonás. Pár mondatban kifejteni karaktert? Az lenne a baj, ha ki lehetne csupán annyiban.

- Hermann Brigi -