Könyvajánló- Kitekintés

Forgács Katalin: Híres ember írta...

Grafoéletrajzok

Milyen ember lehetett ismert életrajzától, műveitől eltekintve, illetve ahhoz viszonyítva, tudat alatt az az ember, aki alteregóját s annak történetét lapra vetette? Molnár és Liliomja kapcsán bátorkodom az irónő és a grafológusok szavainak minimálisra redukált összefoglalását csupán csak közvetíteni, érdekesség gyanánt megosztani az olvasóval, s persze a könyvet bátran ajánlani.

A kézírások analizálásakor a grafológusok külön figyelmet fordítanak az összképre. Molnár esetében kiemeléseiből, szövegtagolásaiból leszűrték, hogy egy teendőit rendre beosztó, a világgal jóban lévő emberről beszélünk, ám a lap alján az összképet megzavaró, összesűrűsödő sorok olyan egyénről árulkodnak, aki agymenése és gondolattöblete okán nem bírja abbahagyni a kommunikációt, akár szóban, akár írásban, de közölni akar, megosztani, igényli az emberi kapcsolatokat. Erre utal gondos betűformálása is, hisz emberi kapcsolatait éppúgy igyekszik az ilyen ember ápolni, mint külsejét ( orvos apával a háttérben érthető). Az olvashatóság pedig a külvilággal-emberekkel való megértetés vágyát tükrözi, az egyenes alapvonal -melyet mintha vonalzóval húztak volna- pedig egy kiegyensúlyozott emberről tanúskodik (legalábbis élete első felében). A jelenben elő, azt teljes mértékben megélő és magáévá tevő, saját határait jól ismerő emberről beszélünk, aki nem állított maga elé elérhetetlen vágyakat. Társadalmilag akart nevettetni ( de saját ötletei nem vidítottak), kápráztatni, görbe tükröt mutatni, nem pedig tanítani.

Valószínűleg szomorú öregember volt, jóllehet élete végéig dolgozott.

"Tehetségét sok mindenért szeretem. De egyért nagyon becsülöm: Tudja határait, és sohasem vállalkozik erejét felülmúló feladatok megoldására." (Kosztolányi)